Veszélyeztető tényezők

Az erdőket és a gyepterületeket, melyeknek egy része viszonylag jó állapotban átvészelte az idők viharait, többféle veszélyeztető tényező fenyegeti.

1. Invazív fajok terjedése

A pusztai tölgyesek és a pannon homoki gyepek maradványfoltjai nagy kiterjedésű tájidegen faültetvényekbe ékelődve helyezkednek el, melyekből folyamatosan terjednek be a tájidegen fás és lágyszárú fajok. Igen intenzív az akác (Robinia pseudo-acacia) és a kései meggy (Prunus serotinus), mérsékelt a bálványfa (Ailanthus glandulosa) és a fenyők (Pinus nigra, P. sylvestris) terjedése. Veszélyes invazív fajok között lágyszárúak is vannak, mint például a selyemkóró (Asclepias syriaca).

Az invazív fajok által borított terület a Natura 2000 jelölő élőhelytípusok egészén gyorsan növekszik, borítási értékük átlagosan 15-20%. A tájidegen fajok árnyékolják az alattuk levő gyepszintet, elvonják a tápanyagokat, és megváltoztatják a talaj tulajdonságait, ami végül a társulás fajkészletének átalakulásához vezet, így jelentős mértékben romlik a jelölő élőhelytípusok természetvédelmi állapota.

2. Talajvízszint csökkenés és/vagy vadkár által okozott természetes felújulási prolémák.

A tölgyesekben jelenleg nem találhatók több éves fiatal tölgyfák, annak ellenére, hogy elégséges makktermés esetén nagyszámú magonc jelenik meg.

Ennek egyik feltételezett oka a vízellátottság csökkenése, amely az utóbbi 80 év során elvégzett vízszabályozás következménye. A területen emellett megfigyelhető a nagy létszámú (túltartott) vadállomány okozta hajtásrágás és túrás is, amely ugyancsak elérheti azt a mértéket, mikor már gátolja a természetes felújulási folyamatokat. A természetes felújulás elmaradásával hosszú távon a pusztai tölgyes társulás elöregszik, az idős tölgyegyedek pusztulásával az életközösség átalakul.

3. Erdőgazdálkodási tevékenység

A nagykőrösi térség teljes erdőtömbjében az erdőgazdálkodás hatóságilag jóváhagyott módja az intenzív, tarvágáson és teljes talajelőkészítésen alapuló technológia. A tarvágásos erdőhasználat a Natura 2000 jelölő élőhelytípusok teljes megsemmisüléséhez vezethet, mivel minden vegetációs szintet (lombkorona, cserjeszint, gyepszint) erőteljesen károsít.

4. Feldarabolódás (ún. "fragmentáció")

Az intenzív erdőgazdálkodási tevékenység keretében az elmúlt évtizedek során nagy területeken végeztek akác, fenyő, valamint nemesnyár telepítéseket. Ezek a tájidegen ültetvények fokozatosan széttagolták és felváltották a pusztai tölgyeseket, melyek mára kis kiterjedésű, egymástól elszigetelt foltok formájában maradtak fenn. Kis kiterjedésük miatt a megmaradt élőhelyfoltokon erőteljesen jelentkezik az invazív fajok betelepülése, így az élőhelyek felújulási képessége és a természetes dinamika is károsodik.

Oldaltérkép   Impresszum
© Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, WWF Magyarország,
    Nagykőrösi Önkormányzat
Utolsó frissítés: 2014.08.22.
Kapcsolat English