2011.03.24.

Megnyitottuk a szezont


Március 15-én kellemes tavaszi időben került megrendezésre az idei szezonnyitó túra. Barátságos társaság verbuválódott az ország különböző részeiről. Három órás túránk során meglátogattuk a projektterületek városhoz közeli erdőrészleteit. Rácsodálkoztunk a még mindig téli arcát mutató erdő szépségeire.

Kategória: Természetjárás
Beküldte: palfaja

A tanösvény mentén elindulva először a projekttel és az oktatóközponttal ismerkedtünk meg. Beszélgettünk az ott folyó nevelő munka szerepéről a  projektben és a városban. Szó esett a programjainkról. A gyöngyvirágos tölgyesen átsétálva vettük az irányt az ősi pusztai tölgyesek felé. Az erdő nyugalmát a szajkók jellegzetes hangja törte meg érkezésünkkor, mintegy hírül adva: idegenek járják a tájat. A lombfakadás előtti erdő elkápráztatja látogatóit formagazdagságával.

A kiválasztott útvonal mentén először telepített erdőrészletekkel találkoztunk. A nagykőrösi erdőkbe különböző időszakokban más-más fafajokat telepítettek a kivágott tölgyek pótlására. Ilyenek az erdei fenyő, fekete fenyő és az akác. A fenyőknek túl meleg az itteni klíma. Nem igazán kedvelik ezt a tájat. A megmaradt foltjaikban azonban törzsük különleges formavilágát csodálhattuk meg ( Az erdészek nagy bánatára, hiszen az ilyen fa értéktelen faipari szempontból.) Az akác viszont úgy megszerette az élőhelyet, hogy mára komoly veszélyeztető tényezője a tölgyes megújulásának. Elhaladva elhagyott  tanyasi porták mellett hallottuk az edő apró énekeseinek koncertjét. Rigók, pintyek, cinkék bizonygatták kórusban, milyen élmény is az erdő mélyén élni és nap, mint nap erre a zeneszóra ébredni. Kár, hogy az elhalt tulajdonosokat nem követte  fiatalabb nemzedék. A rég múlt idők emlékét őrző porták pedig az enyészet martalékai lettek.

A projekt területeket körbevevő vadkizáró kerítés megint egy új élményt rejt magában. Az érintetlen tölgyes foltok dús aljnövényzetükkel igazi őserdő érzetét keltik a látogatóban. Terebélyes, méltóságteljes vén tölgyek között átjárhatatlan sűrűt alkotva kökény, galagonya, som, fagyal bokrok rejtekében ébredeznek az erdő lakói. Bár a fák törzsén tornázó csuszkákon, fakopáncsokon kívül ez alkalommal a többi erdőlakó szemünk elől rejtve maradt.

A valamikori akácos foltokat pár esztendeje őshonos fajokkal telepítették be az itt dolgozó erdészek. A projekt fő célja a megmaradt erdőfoltok megvédésén túl a betelepített és betelepült idegen fafajok visszaszorítása. Ezt célozta az előbbi tevékenység is. Jól látszott, hogy a tölgy csemeték lassú növekedése milyen komoly versenyhátrányt jelent a "gyorsabb" fajokkal szemben. Míg a fiatal nyárfák már embernyi magasságúra nőttek, a tölgyek nem nagyobbak 40-50 cm-nél. Némi leskelődés után a puha avarban elfáradt lábaink a visszafelé vezető útra vittek bennünket. A tölggyel természetes elegyet alkotó fehérnyárfák csoportja mellett elhaladva megfigyeltük a sok odút, amelyek nem sokára benépesülnek.

Mintegy búcsúként még megnéztük, milyen is az, amikor az esedékes letermelés keretében kivágnak egy erdőrészletet. Alig lehet megismerni a tájat! 

Az oktatóközponthoz visszatérve élményekkel gazdagodva, igen fáradtan vettünk búcsút egymástól. A téli kihagyás után elnyomott bennünket a friss levegő és a sok élmény. És bizony újra edzésbe kell jönnünk, állapítottuk meg közösen.

Így hát a májusi viszontlátás reményében ( Gyöngyvirág túra - május 1.) zárult a program a Pálfája Parkerdőben.

Oldaltérkép   Impresszum
© Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, WWF Magyarország,
    Nagykőrösi Önkormányzat
Utolsó frissítés: 2014.08.22.
Kapcsolat English